Sokak szerint a legelterjedtebb és legkitűnőbb magyar kékszőlőfajta. Ismeretes egy fehér Kadarka szőlőfajta is. Skutari vidékről származik, a törökök elől hazánkba menekülő szerbek hozták be a balkánról, ezért népiesen Törökszőlőnek is nevezik. Ma már igazi „Hungaricum"-nak számít.
Levelei nagyok, alul szőrösek, fürtje nagy, rövidnyelű, bogyói közép-nagyok, gömbölyűek, vékonyhéjúak, levesek. Legtöbb helyén rövid metszésben műveltetik. Nagyon sok változata ismeretes, mint például a him Kadarka, a rugós Kadarka, vagy Szekszárdon, a bolond Kadarka, Egerben a lúdtalpú Kadarka stb, és az elnevezése is sokféle, régiótól függően: Biharban fekete jeneinek, Tótságban skadarkának, Alföldön fekete dinkának, Szerbiában cedierskának (az innen származó híres negotini vörösbort szintén e fajta szolgáltatja) stb.
Sokoldalúsága miatt az alföldi bortermelők legkedveltebb fajtája. Elég igénytelen, ennek ellenére jótermő szőlő, és bár nem jó fekvésen silány bort ad, viszont jó fekvésben nemcsak sok, hanem kitűnő bort is (például Szexárdon, vagy Villányban), sőt néha aszut (Ménes) szolgáltat.
Leve főalkatrészét képezi a leghíresebb magyar vörös boroknak. A feldolgozás módjától függően vörös, esetleg fehérbort is készíthetünk belőle. Különleges fűszeres illata és zamata kiemeli a többi vörösbor közül. A Nemeskadarka késői szüretelésből származó, kissé édeskés vörösbor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése