A kisüsti pálinka az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet legalább kétszeri szakaszos lepárlással, rézfelületet is tartalmazó, legalább 1000 literes lepárló berendezésben állítanak el?. A réznek az aromaanyagok kialakításában katalizáló szerepe van.
Az üst g?zzel, vagy alátüzeléssel f?thet?. Gyümölcsb?l készül els?sorban a pánka eme fajtája.
Az Alföldön és a Dunántúlon terjedt el ez a sz?l? és gyümölcs alapú szeszesital. Régebben 400-500 literes kis üstben készítették a pálinkát. Innen az elnevezés is.
A butella a pálinka tárolására alkalmas palackformájú, cserépedény.
Hazánkban el?ször Hódmez?vásárhelyen készítettek butellákat a fazekasmesterek. Az 1700-as évekt?l kezdtek elterjedni és a 19. század vége felé lettek a legkedveltebbek.
A butella formája lehet: - ovális – lapos vagy domborodó oldallal - lappal készített – henger alakú, hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal, vagy lefelé keskenyed? alakú - nagy fület kap, hogy fel lehessen f?zni a szíjra
Egyedi, megrendelés alapján készül, sorszámozott az összes darab.
A Sárfehér, másik nevén Zsige egy magyar szőlőfajta. Nem tévesztendő össze az Arany sárfehér fajtával. Somló, Neszmély és Szekszárd környékén termelik. Ma már ritka fajta, korábban a filoxéravész előtt elterjedtebb volt.
Jellemzői: Laza fürtű, közepes nagyságú. Bogyói is közepesek, színük sárgásfehér, pettyezett. Héjuk vékony, ízük édes. Termékenysége elég rossz. Jó minőségű fehérbor készthető belőle.
Valószín?leg magyar eredet?, b?term?, rendkívül igénytelen sz?l?fajta. Els?sorban az Alföldön (Kunsági és Csongrádi borvidéken) termesztik, de korábban lényegesen nagyobb szerepe volt a magyar borászatban, piros és fehér változata van. Fürtje kicsi, bogyói közepesek, vastag héjúak, színe sárgás vagy enyhén rózsaszínbe hajló, illetve vöröses. Jó a fagyállóképessége és nem hajlamos a rothadásra. Termesztésénél jellegzetes m?velést alkalmaztak, az ún. kopaszmetszést, mely még a sz?l?karók használatát is feleslegessé tette. Kés?n érik, közepes hozamot ad. Bora savakban szegény könny? asztali bor, fanyarkás mellékízzel. Cukortartalma is nagyon alacsony.
A borvidék települései szétszórtan találhatók egy viszonylag nagy területen. Három régióra tudjuk osztani a borvidéket: 1. Keszthelyi-hegység északnyugati része, 2. a Kis-Balaton keleti és északi része, valamint a 3. Muramente. A borvidék területe: 6100 Ha (ebb?l 4100 Ha I. osztályú) A sz?l?vel betelepített terület: kb. 1600 Ha A borvidék települései két körzetre oszlanak: A Zala-menti körzetben : Bérbaltabár, Csáford, Dióskál, Egeracsa, Galambok, Garabonc, Miháld, Nagyrada, Orosztony, Pakod, Sármellék, Szentgyörgyvár, Vindornyalak, Vindornyasz?l?s, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalaszentgrót A Muravidéki körzetben : Bak, Becsehely, Csörnyeföld, Dobri, Eszteregnye, Homokkomárom, Kerkateskánd, Lenti, Letenye, Magyarszerdahely, Murarátka, Muraszemenye, Nagykanizsa, Rigyác, Söjtör, Szécsi-sziget, Tormafölde, Valkonya, Zajk
A borvidék adottságai Klíma: az évi csapadékmennyiség itt a legmagasabb az országban, a borvidék a hazai átlagnál h?vösebb. Talaja: a nagyrészt dombokból álló borvidéket f?ként homokos-agyagos üledékek alkotják, lösztakaróval. A borvidék története Az itteni sz?l?termesztés a rómaiakig vezethet? vissza, és az els? írásos emlék, amely már említi a sz?l?hegyet, az a K?szegi Grófok 1279-es osztálylevele. A török id?k alatt az itteni borászat nem fejl?dött tovább, ártott a vidéknek a hódoltság. A törökök utáni id?kben a sz?l?birtokok szaporodó száma azt mutatta, hogy ez kiváló borterm? vidék. A filoxéra vész az összes sz?l?t elpusztította a térségben, és hanyatlani látszott a borkultúra. Majd a régi sz?l?k helyét betelepítették direkt term? sz?l?fajtákkal. 1997-ben jött létre a mai borvidék, és 2009-t?l hívják ismét Zalai Borvidéknek.
(Forrás: www.borkapolna.hu)
Zalai borok A borvidék leggyakoribb sz?l?fajtája az olaszrizling. Már a filoxéra vész el?tt is f?leg fehérbor term? vidék volt.
rézfelületet is tartalmazó, legalább 1000 literes lepárló berendezésben állítanak el?. A réznek az aromaanyagok kialakításában katalizáló szerepe van. 
