Régi magyar fajta, a Móri borvidék fő fajtája, mely Nógrád- és Hont vármegyékből az egész országba elterjedt, s különféle nevek alatt ismeretes, mint szátoki, korponai, budai fehér. Erdélyben fehér bakatornak is hívják. Bár több borvidéken fellelhető ma is, korábban lényegesen elterjedtebb volt. Tőkéje erős növekedésű, vesszői vastagok, vörösesbarnák, a rügyek közép-nagyok. Levelei fiatal korban visszahajlók, majd 3-5 karéjúak, sötétzöldek, tompa fényűek. A fürt közép-nagy, gúla alakú, tömött, bogyói megnyúltan gömbölyűek, sárgás-zöldek, vékony héjúak, áttetszők és lédúsak, íze édes-fanyarkás. Korán érik s egyike a legédesebb és legbőtermőbb magyar szőlőfajtáknak, de fagy- és rothadás érzékeny. Bora markáns, hangsúlyos savakkal. Jó évjáratokban kései szüretelésű, illetve töppedt termésből készített bort is adhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése